Magunkról !!??!!
                         

                 Most az ünnepek tövében mindenhol hallani, olvasni lehet arról hogyan legyünk jobbak, segitsünk másokon,cselekedjünk példásabban, de vajon csak most kell erre gondolni? Elég csak az év utolsó hónapjában jónak lenni? Mindenképpen vitathatóak ezek a kérdések. Én inkább most más irányból közeliteném meg a dolgokat. Legyünk jók, szeressünk erőteljesebben, legyünk türelmesebbek, legyünk megértőbbek, de mi van velünk? Magunkra mikor figyeljünk? Fontos lenne végre magunkkal is foglalkozni. Mindennapjaink futással, munkával vannak eltelve, soha nincs időnk magunkra. És megkérdezném tudunk mashoz jobb lenni, türelmesebb ha saját magunkkal nincs időnk foglalkozni? Tudjuk gyermekeinket jól nevelni, odafigyelni rájuk ha saját magunkkal nem törödünk? Válaszom az, hogy nem. Itt lenne már az ideje, hogy szembe nézzünk önmagunkkal, hogy tisztázzuk  kik is vagyunk, mire vagyunk képesek, mit tudunk felvállalni, mit jelképezünk, mit akarunk magunktól , milyen elvárásaink vannak saját magunktól.? A napokban beszéltem egy közeli ismerősömmel akinek beszédjéből rájöttem, hogy nem csak velem de saját magával sem őszinte. Miért hazudunk saját magunknak?  Nézzünk hát magunkba, bár könnyebb nemet mondani a rossz eseményeknek és saját magunkkal elhitetni, hogy meg sem történt, idővel mégis előfog bukkani a valóság, a lelki betegségek később testi betegség köntösét veszik fel. Álljunk meg hát egy percre és tisztázzuk érzéseinket, valljuk be magunknak mit érzünk dolgokkal, személyekkel kapcsolatosan. Forditsunk figyelmet vágyainkra, ismerjük meg önmagunkat, tegyünk fel kérdéseket magunknak és keressük meg rájuk a választ. Persze most sokan azt mondanák, hogy nincs idő ilyenekre, a kisgyerekes anyuka azt mondja éjjel nem alszik, nappal meg a kicsi után szaladgál-mikor legyen ideje magára; az üzletember, foglalt emberek azt állitanák nem fontos megállni, csak hajtani kell, mert ha megállunk vesziteni fogunk. Igen szerintem is veszit az ilyen ember mert veszit az érzéseiből, elvesziti azt az időt amit magával tölthet, na még ha beleszámitjuk a szeretteivel töltött időt. Most pedig legyünk őszinték-egy félórányi időt csak tudunk szakitani magunkra.
   Most az áldott ünnepek előtt hát keressünk egy kis időt amikor magunkat kiméljük, magunkat figyeljük, magunkat meghallgatjuk, lelkünket ápoljuk. Volt eset amikor  anyukákat hallottam mondani: nem számit ha én beteg vagyok csak a kicsi legyen jól, nem számit ha én fáradt vagyok csak ő érezze jól magát, nem számit ha én szomorú vagyok csak a gyerek legyen boldog. Hát lehet boldog egy gyerek akinek az anyukája boldogtalan, lehet vidám egy gyerek aki anyukáját szomorúnak látja? Nem. A gyerek ha nem is látja szomorúnak arcunkat megérzi azt, ha nem is veszi észre rajtunk az aggodalmat, fájdalmat megérzi azt és hiába akarjuk, hogy kiegyensúlyozott legyen gyermekünk ha mi nem vagyunk azok, ha mi nem érezzük jól magunkat. Nézzünk tehát önmagunkba, kezdjük el az új évet másképp, magunkhoz őszintén, magunkat megismerve, magunkat kigyógyitva, magunkat tisztávba téve, magunkat szeretve, kiegyensulyozottan és, igen akkor tudunk másokat szeretni, segiteni, tudunk türelmesebbek lenni, gyereket nevelni, párunkkal boldogan élni. Ne féljünk a valóságtól inkább fogadjuk el, vagy merjünk változni, változtatni.

 Sok sikert kivánok! 

Nagyon szivesen segitek,!
Gagyi Leonora klinikai pszichologus, Marosvasarhely

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése